Ebből a típusú képből szívesen csinálnék egy-két jót is.
A gondolat mögötte a ...
...háromszög, ami igen érdekes jelenség egy fényképen. Ezért próbálkoztam először is a képet két derékszögű háromszögre bontani. Ezen kívül a mélységélességgel a gitárt kiemelni és nem a gitárost. Mindezt akkor tenni, amikor valamilyen értelmezhető fény is előkerül. A gitár fején jó a fény, de a másik oldalra alulra vagy magára a gitárra is kellett volna valami.
Ezen a koncerten (Csolnoki bluesfesztivál, 2011) fix világítás volt, azaz nem voltak robotlámpák nagy tömegben, így ez némiképp leegyszerűsítette a dolgokat, nem mozgott, csak színt váltott néha. Nem volt füstgép és por sem, helyette iszonyú sár a színpad előtt. A hely annyiból volt különleges, hogy ez egy fehér falú sátor volt ami elég erős szórt fényt adott, illetve a gitáros fehérben ingben lépett fel, valamint a gitár is fehér volt. Ez a kombináció nem túl gyakori.
Arra kellett várni tehát, hogy a kép alanya olyan helyre lépjen, ami be van világítva rendesen. Igaz ez fordítva is: azt az alanyt kellett fényképezni, aki fény szempontjából jó helyre ment.
Ilyenkor nagyon sokat segít, ha a fotós ismeri a zenészt és nemcsak a hangokat, hanem a várható viselkedését is. A képen Petendi Tomi látható, akit eddig pont' ezerszer láttam már, így eléggé ki tudom számítani, hogy melyik dalban milyen típusú szólókat játszik, azok milyen hosszúak (azaz mennyi időm van) és milyen lesz a viselkedése a szóló alatt.
Ekkor már csak az objektívet és a hozzávaló rekeszt kell jól megválasztani és a persze jó helyre kell állni. Nos, ezeket kell összekombinálni az aktuális fényekkel és a megörökítendő eseménnyel, ekkor - nini - máris lehet rendes képeket készíteni.
A feladványt ugyan nem sikerült maradéktalanul teljesíteni, de így is látható, hogy jó dinamikát lehet(ne) így adni egy képnek.
Mitől nem igazán jó ez a kép?
Nos, a sátor keresztvasai kissé megbontják az egyensúlyt és a dinamikát. Erős visszavert fény jön alulról, ami elviszi a figyelmet a hangsúlyozandó képterületről. Jobb lenne talán, ha a gitár húrjaira és nem a testére állítottam volna élességet. Mindemellett mákom volt, hogy az 1/60-at így megtartottam kézből, ami ritkán sikerül nekem. A kép szempontjából Tomi bal könyöke lehetne a teste mellé szorítva vagy teljesen eltartva a törzsétől, mindkét esetben jobb lenne a dinamika. A képkivágás is majdnem jó, a gitár fejéből lemaradt egy pici és a bal alsó sarokban sem tökéletes.
Ettől függetlenül szeretem ezt a képet Tomiról.
F:2,8, 1/60, 400 ISO, 24-70, Canon 20D
